Budapesten, 1948-ban születtem, nyugdíjas éveimet élem. Már gyermekkoromban elkezdtem pingpongozni, mivel a sporttal tudtam kitűnni a gyermekotthoni közegből. Fótra kerülve a Gyermekvárosban rögtön megnyertem a Gyermekváros bajnoka címet, így elküldtek járási versenyre, ahol rögtön döntőt játszottam a Dunakeszi Kinizsiben versenyző Fodor Péterrel. Bár ő nyert, de a döntő után megkérdezte, akarok-e egyesületben versenyezni. Így kerültem a Dunakeszi Kinizsibe. Eddig saját magamat képeztem a sportban, itt viszont már komoly, szakmai edzőt kaptam Rung Gyuri bácsi személyében. Technikai és taktikai kiképzést is kaptam, ez nekem újdonság volt, hiszen gyerekvárosi közegből nem járhatunk csak úgy ki, külső egyesületbe játszani és versenyezni. Fiatal korom ellenére Gyuri bácsi később rám bízta a serdülő leány csapat edzését, mely a Budapest bajnokságban szerepelt. Ebben az időszakban -1967-68 körül – érte el legsikeresebb eredményeit a dunakeszi pingpong, ahol a régi Konzervgyár ebédlőjében tartottuk edzéseinket. A nők NB I., a férfiak NB II-ben játszottak.

Felnőttként Dunakeszin kezdtem el az életet, sok barátot szereztem, támogattak sportban és magánéletben egyaránt. Katonaságba vonulásommal az asztalitenisz szakosztály is megszűnt, így több mint 40 évig nem volt Dunakeszin pingpong élet. Nyugdíjasként elhatároztam, hogy gyerekekkel fogok foglalkozni az általános iskolákban, hogy újra visszahozzam és megszerettessem a gyerekekkel ezt a a gyönyörű sportágat. Széchenyi Iskola Posta utcai tornaterme volt a kezdet, majd a Fazekasban, Szent István iskolákban is indítottam el a foglalkozásokat. Az önkormányzat segítségével már kifejezetten versenyzésre is nevelhettem a gyerekeket. Egyre jobb eredményeket értünk el (Budapest felnőtt kerületi bajnokságban elsők lettek), így elindulhatott a szélesebb körben történő terjeszkedés Dunakeszin. A önkormányzattól a mai Földhivatal épületének első emeletét kaptuk meg (ami öltöző volt). 300 nm-es teremben edzettünk, ahol már 6 asztal is elfért, és csak a miénk volt. Itt már tudtunk komoly versenyeket is rendezni, mivel megfelelt a MOATSZ szabványainak. 2011-től a nyitástól 2017 év végéig vezettem a szakosztályt, majd Lindner Ádámnak adtám a stafétát. Most már mint tiszteletbeli szakosztályvezető vagyok jelen a teremben, kedvtelésből játszhatok, kikapcsolódom, úgy érzem megvalósítottam azt az álmomat, hogy 40 év után ismét felélesztettem a ping pongot!

Sportmúlt:
7 éves koromtól asztaliteniszezem.
Utánpótlás korosztàlyokban párosban, csapatban többszörös orszàgos bajnok, egyéni versenyszámokban pedig 2., 3. helyezéseket értem el. Ifjúsági nemzetközin vegyespárosban egy 3. helyezést sikerült elcsípnem.
13 évesen egy miskolci klub csapatában ifikènt a hazai asztalitenisz legmagasabb szintű bajnokságában való szereplésre kaptam lehetősèget.
Ezt követően, kisebb-nagyobb kihagyásokkal 10 éven át játszottam ebben a bajnoksàgban, a mai Extra Ligában.

Tanulmányok:
1998-ban végeztem a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudomànyi Karán.
2008-ban az Egészségügyi és Tudományos Intézetben kineziológus képesítést szereztem. 2017-ben asztalitenisz sportedzői képesítést szereztem a Budapesti Sportszövetségek Uniójánál.

Szakmai életút:

2013 óta a VSD Asztalitenisz szakosztályának edzője vagyok.
Munkám során hobbi és versenyző gyerekekkel is foglalkozom. A 6-10 év közötti kezdő csoportban, valamint a 10-17 év közötti versenyző csoportban is dolgozom.
A versenysportban az edzésmunkàn kívül fontosnak tartom a mentális, illetve pszichés tényezőket, ezért a – kineziológiai munkàm során elsajátított – légző-, és lelki gyakorlatokkal is segítem a nálunk edző gyerekek versenyre való felkészítését.

A mozgás mindig is az életem fontos része volt.
Asztaliteniszezni 9 évesen kezdtem, eleinte csak heti két edzéssel. 13 éves koromban kezdtem komolyabban venni, különedzőkhöz jártam a nagyobb klubokba.
Váci színekben versenyezve, a megyei osztályoktól kezdve az NB1-ig jutottam.
2014-ben Sopronba kerültem, mint játékos és edző, az ott eltöltött két év alatt sajátítottam el az edzői alapokat, szereztem tapasztalatokat az utánpótlás nevelésben.
Dunakeszire 2017-ben kerültem, eleinte, mint edzőpartner, majd, mint edző. Az óvódásoktól kezdve, a nyugdíjasokig minden korosztállyal foglalkozom.
A kemény és kitartó munkában hiszek, de a sportág lélektani részét is fontosnak tartom.
Az asztaliteniszen kívül hobby szinten több sportot is rendszeresen űzök: úszás, kerékpár, futás, sí és snowboard, tenisz.