Akiknek nem elvett, hanem hozzátett a munkájához a COVID

Bár átmenetileg fellélegezhetünk a koronavírus járványból, minden fórumon halljuk, hogy azért a vírus nem tűnt el nyomtalanul. Pásztor Tamással, a VSD Harcművészet szakosztályának vezetőjével tekintettünk vissza a koronavírus időszakra. Elmondása szerint az ő munkájában abszolút pozitív változásokat is eredményezett a vírushelyzet, amelyből a jövőben a tagok is progfitálnak majd.

Mennyire volt nehéz a koronavírus időszak egy kontakt sportban?

Azt gondolom, hogy a vírus betörésekor senki sem tudta igazán, hogy merre van előre, embertpróbáló időszak volt az első néhány nap mindenkinek, nekem is. Az elején minden olyan nehézkesnek tűnt, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem nehéz, csak más. Onnan indultunk, hogy létrehoztam az edzéseknek egy Youtube csatornát, ide töltögettem fel a srácaimnak az edzésvideókat és küldtem nekik hetente többször is. Aztán ahogy jobban beépültek a köztudatba az élő, videós platformok, úgy mi is váltottunk és a Zoomra költöztettük át edzéseinket, így már online, real time, élőben edzhettünk a gyerekeimmel. Szerencsére ezeken az időpontokon már a csapatom zöme résztvett, ami lélektani szempontból is fontos volt mindenkinek. Még ha képernyő előtt is, de találkoztunk és elővettük azt a rengeteg egyéni és eszközös gyakorlatot, amivel sikerült magunkat edzésben tartani. Heti háromszor edzettünk két korosztályban, sokat erősítettünk, nyújtottunk és nagy szerepet kapott az ízületek mobilizációja.
A sportági technikák közül az egyénileg is gyakorolható karate ütés és rúgás technikákra és
a jiu-jitsu / judo dobástechnikai alapokra tettük a hangsúlyt: lábsöprések, kaszáló dobások, befordulások. Többen is megjegyezték az utolsó online edzésen, hogy hiányozni fog nekik ez az edzésforma. Ezért mindenképp tervezem valamilyen formában a folytatást!

Hogy éltétek meg csapat szintjén az újra nyitást?
Május elején kezdtük el a szabadtéri edzéseket. A gyerekek nagyon örültek, hogy újra közösségbe mehettek. Nekik nagy érvágás, hogy se óvoda, se iskola és akkor még az edzés is „megvonásra” került. Látszott az arcukon a lelkesedés, még akkor is, ha a távolságot azért tartani kellett egymástól. Nagyon jó hangulatú edzéseket tudtunk tartani szabadtéren, aztán május végén visszaköltöztünk a terembe, a Harcművészeti Központba. Ezek a szabadtéri edzések is nagyon jól sültek el, egészen biztos vagyok benne, hogy ezt az edzésformát is rendszeresíteni fogjuk, mert a gyerekeknek is nagyon tetszett. Én tényleg úgy gondolom, hogy bár embert próbáló időszak van mögöttünk, de erősebbnek érzem a csapatot a történtek után és ez a legfontosabb. Konklúzióm, hogy valóban nincs akadály, ha az ember szereti azt, amit csinál! Úgyhogy jöhet bármi, a VSD ettől csak erősebb lesz.

Hajrá Dunakeszi, hajrá VSD!

Pásztor Tamás és Mészáros-Schäffer Zsuzsa

2020-06-23T12:29:39+00:00