A Pest megyei Juanfran, avagy interjú Vágner Attilával

Új rovatunkban bemutatjuk felnőtt gárdánk egy-egy meghatározó személyiségét, a bajnokság kezdetéig. Első választásunk pedig Vágner Attilára esett.

Avagy egyeseknek Attila bácsi. Csapatunk jobb hátvédje nem csak sportolóként, de az U8-as korosztályunk edzőjeként is kiveszi részét az egyesület mindennapjaiban. Pécsett járta végig az utánpótlás ranglétrát, majd éveken át volt a harmadosztály egyik kiemelkedő játékosa.

2018 tavaszán érkeztél a csapathoz. Elmondható, hogy otthonra leltél a Duna partján?

(V.A): Igen! Érkezésem előtt a Szentlőrinc SE csapatát erősítettem, ám az átigazolási időszak eljövetelével személyes okokból, mindenképp a pesti körzetbe szerettem volna szerződni. Több megkeresésem is akadt az NB3-ból, azonban a Dunakeszi által felvázolt hosszú távú koncepció meggyőzött a folytatásról.

Edzőként is szerves része vagy az egyesületnek. Ez is a vízió eleme volt?

(V.A): Több, mint öt éve megszereztem az edzői képesítésemet és szerettem volna ezen a téren is tovább tevékenykedni. Az egyesületben nagy potenciál rejlik, dinamikusan fejlődik és infrastruktúrája is alkalmas a minőségi munkavégzésre. Így egyéretelművé vált a döntés.

Ezt tekinted a jövődnek?

(V.A): Az aktív pályafutásom után is mindenképp a labdarúgás világában szeretnék maradni, már főállású edzőként. Ennek érdekében folyamatosan képzem magam és minél magasabb végzettség elérésére törekszem.

Hogyan értékeled az őszi szezont?

(V.A): A mester személyében egy siker éhes vezetőnk van, akinek a mentalitása ránk is átragadt. Ennek köszönhetően a jó szerepelés ellenére sem vagyunk teljes mértékben elégedettek, hiszen akadtak fájó ponthullajtások a félszezon vége felé. Saját részemről is többet várok tavasszal, szeretném újra megmutatni magam és a legjobb játékomat.

Több alkalommal is viselhetted a kapitányi karszalagot. Milyen érzésekkel töltött el?

(V.A): Igazán megtisztelő és mégjobb játékra sarkal. Két éve vagyok a keret tagja, azóta a játékosállomány nagyban kicserélődött. Emellett rendkívül fiatal a keretünk, 28 éves korom ellenére is az idősebbek közé tartozom.

Sok távozóról hallani. Hogy áll a csapat?

(V.A): Dolgozunk. Nem minden a legoptimálisabb, de folytatjuk a munkát. Sajnos több kulcsjátékos is elhagyja az egyesületet, de kialakult egy erős mag és így a fiatalabbak is lehetőséghez juthatnak. Mindenkinek fel kell nőnie a feladatához és akkor nem lehet baj. Bár reméljük, hogy az átigazolási időszak vége előtt, mi is tudunk még gyarapodni.

Akkor kérdezem: milyen szereplést vársz a csapattól a tavasz során?

A keret szűkülése miatt, mindenkinek 110%-ot kell hoznia és még nagyobb koncentrációra lesz szükségünk. Reméljük a szerencse is mellénk áll és az eltiltások és sérülések elkerülik a csapatot. Én a Top 5-ben való maradást tűzöm ki minimális elvárásnak, de meccsről meccsre kell haladnunk és bízom benne, hogy meglepetést okozhatunk. Nyilván ott lebeg a szemünk ellőtt a bajnoki cím, de erre visszatérünk majd a végelszámolásnál. Úgy gondolom, hogy egy ekkora település, mint Dunakeszi megérdemli, hogy minőségi labdarúgás legyen jelen a városában.

Végezetül: sokszor kapod meg társaidtól, hogy kiköpött hasonmásod az ex-atleticos Juanfran?

(V.A): Le sem tagadhatnám. 🙂

/Makrai Dávid Márk – VSD U9 edző/

2020-02-13T19:10:03+00:00